Hagyaték

Más información sobre el libro

,,De már úgy fel voltál fuvalkodva, szivem, már annyira elégedett voltál magaddal, hogy nem árt neked, ha meggyötör egy őrült föltételezés, amelyről magad tehetsz. Mert miért kellett abban a fejben ráismerned, éppen énrám? Nyilván nem is hasonlított rám különösebben. Miért mondtad, jó, akár habozva is, nem kizárva a föltevést, hogy talán az az én fejem? Ennyire nem néztél meg engem? Persze az is kérdés, honnan került elő az a fej. És ha tehozzád bedobták, és ha netán ismertted, kid volt az neked? És miért mondtál az igazi helyett engem, Lizát? És ha neked énrajtam kívül még egy szeretőd volt, akkor kikaparom a szemedet. Vagy talán valaki megviccelt, és szerzett a bonctani intézetből egy fejet? Vannak olyan hullák, amelyek után kutya sem érdeklődik, nincsenek hozzátartozóik, kallódó lények, nyilván elad a boncmester egy ilyen fejet". Tombor Antal, filmrendező és polgármester, Konrád György új regényének hőse, a polgármesterek világtalálkozójára készül. S miközben előadását fogalmazgatja, járja a várost, magánéletének emlékhelyeit, számot vet életével. A regény cselekménye - ha szabad ilyet mondani - a kilencvenes években játszódik, így ez a könyv a rendszerváltozás. - változás - regénye is. Tombor Antal tehát most hagyja a dolgokat úgy menni, ahogy nélküle is jól-rosszul mennének.