Lajos Zilahy Orden de los libros (cronológico)

Escrita en 1932, esta novela trata del tema eterno de la emigración, en este caso la de los húngaros que marcharon a la tierra de promisión que fue Estados Unidos durante el periodo de entreguerras. Aquí, el protagonista nos narra -en una suerte de autobiografía- su andadura por el Nuevo Mundo, desde su inadaptación inicial y su posterior éxito profesional, hasta sus amores, pasando por el descubrimiento de la modernidad; pero sobre todo da cuenta de cómo va perdiendo poco a poco su alma húngara, hasta el extremo de plantearse si ha valido la pena o no el sacrificio. Y es que no en vano el adagio «Extra Hungariam nulla sallus» deja claro que para un húngaro no hay salvación posible fuera de la patria magyar, que, por cierto, es más que una mera geografía: es una civilización.

Peter und Miette sind jung, als sie sich in Budapest ineinander verlieben. Dann bricht der Erste Weltkrieg aus und reißt sie auseinander. Sie warten und hoffen auf ein Lebenszeichen des anderen, doch die Jahre vergehen und ihr Glück scheint unwiederbringlich verloren.

Avec l'embrasement de l'Europe entière, c'est à la fin d'une époque qu'on assiste. Aucun des turbulents membres de la famille Dukay, une des plus anciennes de l'ex-empire austro-hongrois, ne sera épargné par la tourmente. De l'exquise Zia au cruel Johy, de la belle Kristina au sage Milahy, ils devront tous affronter leur destin.Mêlant avec brio l'Histoire et la fiction, Lajos Zilahy nous offre une vaste fresque tumultueuse et romantique à souhait qui passionnera les lecteurs qui ont tant aimé Les Dukay.

Zilahy ​​Lajos Ararát-ja 1947-ben jelent meg. Később – már külföldön – az író folytatta ezt a regényt, majd végül megírta az Ararát-ban olvasható történetek előzményeit is, s így befejeződött a Dukay család című trilógia, a magyar arisztokrácia széthullásának nagyszabású társadalomrajza. A magyar arisztokrácia széthullásának társadalomrajzát egy mű szerkezetébe fogni: hatalmas vállalkozás. Kivált, ha az író a roppant történelmi és nem kevésbé fontos emberi dimenziókat egyaránt érzékeltetni akarja. Ha a széthullás törvényszerű folyamatát történelmi mélységében s ugyanakkor sokféle emberi változatában próbálja bemutatni. És Zilahy Lajost, miközben az Ararát-tól eljutott a végérvényesen kiteljesedett nagyregény-kompozicióig, egyre inkább az igényesebb, a nehezebb megoldások vonzották. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor – 1814-ben – kezdődik, és a felszabadulással ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba, fordulatosan, izgalmasan. Bár Zilahy Lajos az emberi sorsokat és helyzeteket bemutatva távlatos és pontos valóságábrázolásra törekszik, nem idegenkedik a romantikus regények színeitől és elemeitől sem. Mint ahogy kritikai szándéka sem fojtja el líráját és humorát. Realista társadalomrajznak és romantikának – határozott, kemény ítéletének és gyengéd költőiségnek olyan szintézise ez a próza, mely méltan tarthat számot a népszerűségre.

Kniha plná děje, román osudných střetnutí a vrcholně dramatických chvil.