Dante legérettebb prózai alkotása, a laikus gondolat szabadságharcának nagyszerű emlékműve, s abban tetőződik, amikor Dante kimondja: „Constantinus nem idegeníthette el a birodalom méltóságát, s az egyház nem vehette azt át." Dante síkraszáll a hit és a tudás területének kettéválasztásáért, s filozófiai síkon fogalmazza meg az emberi értelem és gondolkodás autonómiáját. Korántsem esetlegesség, hogy Danténak ez a műve áll legközelebb egy tág lélegzetű, tartalmi jellegű humanizmushoz. Az „ember” fogalma itt már messze túljutott a gyarló földi sors hangsúlyozásán, s feltűnik az emberiség nagy morális egysége, a humanisták emberiség-fogalma.
Alighieri Dante Orden de los libros (cronológico)
