Péter Zilahy Orden de los libros (cronológico)

Die Poesie lebt – doch die ungeheure Vielfalt der Dichter aller Sprachen, aller Länder von Albanien bis Zypern ist nahezu unbekannt. So ist es höchste Zeit für eine neue, aufregende Bestandaufnahme: Nach den legendären Vorgängern „Museum der modernen Poesie“ von Hans Magnus Enzensberger (1960) und „Atlas der neuen Poesie“ von Joachim Sartorius (1995) machen sich Jan Wagner und Federico Italiano auf eine faszinierende Reise. Die „Grand Tour“ durch die junge Lyrik Europas gibt poetischen Proviant für Jahre: Unbekanntes, Überraschendes und Unerhörtes - in Original und Übersetzung. Eine Entdeckungsreise für wache Geister.

In the totalitarian CSR, unruly Karolina and physically handicapped Romana have found a means of escape as part of a successful trick riding team. However, as capitalism looms, both their relationship and their freedom to ride will face a new threat - money. For there will be no room for these two 'imperfect' women while professionalism beckons...

Zilahy Péter részt vett a nevezetes 1996-os Milosević-ellenes belgrádi füttyös tüntetésen. Az eseménysorozatot egy lexikon szerkezetét idéző érzékeny, szellemes regényben örökítette meg, az alkalomhoz igazítva az alapművet, olykor megfricskázva az eredeti szöveg (Mérei—V. Binét) ma már csacskának ható megfogalmazásait. A könyvet a szerző saját felvételei, az Ablak—Zsiráfból vett ábrák és karikatúrák gazdagítják. “15 éve nem olvastam ilyen eredeti könyvet magyarul! Zilahy egyszerre érti és érzi korát. Humora van és önálló stílusa. Történetet ír és közben - megtörténik õ maga. Zilahy Péter képes regénye igazi újdonság: az év eseménye.” Kornis Mihály “Zilahy éppen az a garabonciás polihisztor, akire az Új Európának szüksége van. Ne várjon tovább! Szálljon fel a hullámvasútra még ma!” Lawrence Norfolk “Zilahy fehér holló a legújabb magyar prózában... A szövegen érzõdik a friss élmény, olyan mintha ott lett volna minden kilométerkõnél, mintha egy újságíró írta volna egy költõ tollával.” Esterházy Péter “Zilahy az alvajáró magabiztosságával ragadja meg az ellenállás költészetét.” Ingo Schulze