Siegfried Heinrichs Orden de los libros (cronológico)

«Es gibt viele Dinge, die ich noch tun muss: die Erinnerung endgültig töten, dafür sorgen, dass meine Seele zu Stein wird, und wieder lernen zu leben». Anna Achmatova (Pseudonym der russischen Dichterin Anna Andrejewna Gorenko) wurde 1889 geboren. Sie war zusammen mit ihrem ersten Ehemann Nikolai Gumiljov und dem Dichter Osip Mandelstam die Hauptvertreterin des Akmeismus, einer russischen literarischen Strömung zu Beginn des Jahrhunderts, die versuchte, das symbolistische Credo zu überwinden. Ihr erstes Buch erschien 1912. Überlebende der sogenannten Silbernen Ära der russischen Literatur litt Achmatowa unter der Revolution und den stalinistischen Säuberungen. Zwischen 1922 und 1940 war ihre Poesie verboten. Als "Kriegsbeute" – nicht nur der Krieg ihres Landes, sondern auch der, den sie gegen die offizielle Ästhetik führte – hinterließ Achmatowa ihr Réquiem und das Poem ohne Helden, an dem sie mehr als 20 Jahre arbeitete. Sie starb 1966.

Sándor Márai nagy "családtörténete" a saját életének ihletésével született, amely a XX. század eleji magyar polgárság finom leírása és személyes útja. Márai, aki intellektuel, utazó és újságíró volt, emlékezik őséreire, gazdag szász vagy morva származású mesterekre, valamint azokra a hagyományokra és eszményekre, amelyek fokozatosan egy demokratikus és modernizmusra vágyó közeg kialakulását segítették elő, mielőtt a hatalomra jutás és a kötelezettségek elfeledése a hanyatlásba sodorta volna őket. Emlékek és vallomások keverednek, miközben Márai saját művészi pályáját is felvázolja, hűséget vallva gyökereihez, és felidézve egy magyar kisváros boldogságát, ahol magyarok, németek, szlovákok és zsidók élnek együtt, és amely gyorsan a világ méretét öltögeti. 1934-ben, Európa szörnyű szétszakadásának küszöbén íródott mű a személyes szabadság nevében elutasít minden pártpolitikai kötődést, és a polgári vallomások ma is csodálatos emberi leckét nyújtanak, egy gyökértelenséggel küzdő korszak tükrében.